Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.”
(Weöres Sándor)

 

In memoriam dr. Körmendi Géza

Február 2-án kísérjük utolsó útjára iskolánk nyugalmazott igazgatóját, dr. Körmendi Gézát. Sokoldalú, elhivatott tanár, korszakos jelentőségű igazgató volt, akinek az irányítása alatt, 1967 és 1983 között gimnáziumunk az ország legelismertebb iskolái közé emelkedett. Ő vezette a fakultatív oktatási kísérlet országos igazgatói munkaközösségét, tapasztalatait pedagógiai folyóiratokban publikálta. Pályafutása alatt több történelmi, nyelvtudományi, néprajzi, pedagógiai és társadalmi szervezetnek volt a tagja.

Aktív közéleti tevékenységének eredményeként alapítója volt, a Tatai Gimnázium Öregdiákjai, a Mozgáskorlátozottak Komárom-Esztergom Megyei Egyesületének és Tata Baráti Körének. Helytörténeti, néprajzi, nyelvészeti könyvei jelentek meg, tanulmányainak és cikkeinek száma meghaladja a százat.

Számos kitüntetése jelzi elismertségét: legmagasabb állami kitüntetése a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje. Elnyerte a legrangosabb szakmai díjakat, az Apáczai Csere János-díjat és az Eötvös József-díjat. A helyi közösség 2013-ban Tata Város Zsigmond Király Díját adományozta munkássága elismeréseként.

Nyugalmazása után is folyamatosan tartotta a kapcsolatot intézményünkkel. Összeállította a Kegyes tanítórend tatai gimnáziuma (1765-1948), az Állami Gimnázium (1948-1951), valamint az Eötvös József Gimnázium (1951-2002) tanulóinak és tanárainak névtárát.

Néhány évvel ezelőtt egy tanítványunk interjút készített vele, melyben azt kérdezte, mi indította az írásra. Dr. Körmendi Géza azt válaszolta: „Maradandót alkotni. Ez érdekes dolog.” Majd így folytatta: „ A Földön átutazóban vagyunk, itt küldetésünk van. Az életet hit és szeretet nélkül nem lehet élni. Szeretettel kell végezni a munkát. Ha a tanítás ez, akkor a tanítványt kell szeretni. Szeretni kell embertársainkat vagy bárkit. Az idegeneket is. Ez erőt ad. Hit és szeretet nélkül nem érdemes élni. Az életben vannak ma is csodák. Mindenki életében.”

E hitvallás jól tükrözi egyéniségét, és magyarázza, hogyan vált dr. Körmendi Géza, a köztiszteletben álló igazgató úr, tudós kutató mindenki számára Géza bácsivá, szűkebb és tágabb környezetében valóságos egy személyes intézménnyé. Távozásával pótolhatatlan veszteség ért mindnyájunkat.

A sors különös szeszélye, hogy temetésének napja egybeesik névadónk, Eötvös József halálának időpontjával, s az Eötvös-napon immár rá is emlékezünk. Derűt sugárzó alakját kegyelettel megőrizzük.

Eötvös József Gimnázium és Kollégium

 

 
   

Felelős szerkesztő: Barsi Éva igazgató             Szerkesztő: Major-Rochlitz Ágnes