| Diák–Toll az Eötvös József Gimnázium irodalmi lapja |
|
|
2004. I. évfolyam 1. szám (képek, illusztrációk nélküli változat) Kedves Olvasó! Nehéz bevezetőt írni, hisz mint tudjuk, kétféle olvasó van, eszerint kétféle olvasónak kell megfelelni. Az első: a lap végénél kezdi az olvasást, s amire ideér, már mindent elolvasott. A második: a lap elején kezdi az olvasást, s az elején olvassa el a bevezető gondolatokat. Igaz, van még egy harmadik is, aki el sem olvassa a bevezetőt, de ezt a típust most hagyjuk figyelmen kívül.. Tehát az első két olvasótípusra figyelve kell megfogalmazni a rövid, de csattanós, magvas gondolatokat. A Diák -Toll ilyen formában most jelenik meg először. Évek óta hagyomány iskolánkban, hogy a diákköltők időnként egy szőnyegen körben ülve törökülésben, gyertyafény mellett felolvassák a verseiket. Valószínű, a szóban forgó szőnyeg varázsszőnyeg, mely elvarázsolja a jelenlévőket, s szabadon szárnyaltatja a gondolatokat, melyek még sokszor nem is igazán a versekben fogalmazódnak meg csiszoltan, inkább a beszélgetésekben. Ezzel együtt úgy gondoltuk, hogy az elhangzott versekből ízelítőt adunk át írott formában az iskola tanárainak, diákjainak, s minden kedves finom lelkű érdeklődőnek. Egy kicsit átfogalmazva a mondást: Aki a verset szereti,
Ezek a diákok új szeletét látták meg a Világnak, s azt foglalták versbe a maguk módján. Van, aki még csak lépeget, van aki már határozottabban lép, s van, aki már tudatosan megy a maga útján. Úgy gondolom, a mi dolgunk az, hogy segítsük őket a megkezdett úton, az önkifejezésben. Nem tudhatjuk, melyikőjük verse marad az íróasztal fiókjában, vagy egy számítógép dokumentumtárában, s melyikőjük verse lát majd széles körben napvilágot. Talán mindegy is... A lényeg, hogy most önmaguk számára fontosnak vélt érzéseket, gondolatokat megfogalmaztak önmaguk számára és a mi számunkra. Ezek a gondolatok most ők. Soha többé nem lesznek már ezek, mert holnap már új gondolatok foglalkoztatják őket. Ezért most ezeket a gondolatokat fogadjátok szeretettel, képzeletben szálljatok fel a varázsszőnyegre ezek mellé a szimpatikus, kedves, érző, gondolkodó fiatalok mellé... és fogadjátok szeretettel a verseiket. Én pedig megköszönöm Szeidemann Ákos tanár úrral együtt, hogy a bizalmukba fogadtak minket, s ezáltal közkinccsé tették verseiket.. Várjuk a folytatást… Tata, 2004. Január 25. Kerekes Kornélia
Nina versei Ugye, mi jó barátok vagyunk? Ma elfújom gondjaidat,
Ma ölembe veszem fejed,
Ma kezembe veszem kezed,
Felismerések Ne mondd meg, mi a baj velem!
Gyerek vagyok Gyerek vagyok, mert tudok még játszani.
Molnár Melinda Álom Álom az egész világ, Álom mindaz, mit érzel,
Álom mindaz, amit látsz, Álom minden szerelem,
Pogrányi Péter Claustrophobia Ez a plafon
Lilla Eszmélés
Forgok, forgok, meg sem állok, Megszégyenít, jobban táncol, Nekem szánták. Lehajlok. Adjam el a lelkem pénzért? Pénz a fénye a lámpáknak,
Itt minden csalás, hazug álom. Ordítanék, de csak fekszem, Fel kell kelnem. Táncolnom kell,
Pít Távol Távol megyek otthonomtól, elutazom, Alkonyodni kezd és még /mindig/ nem tudom hova megyek,
Kikerics Üzenet mohapárnán alvó lélek Neked
A Tavasz ujjhegyén
Kikerics Leave
Naplemente vörös országút Csapzott hajam gyöngéden Gyöngyök siklanak testemen Felszálló tollpihe lábam nyomán Ráncos bőrű öreg út, Vörös felhők a lila égen oda megyek Megyek könnyek és búcsú nélkül Magam mögött hagyom szenvedő
Végezetül egy házi feladatot közlünk. A későbbi számokba is várjuk az ilyen jellegű írásokat. Polgár Tibor Odüsszeusz a fekete lyuknak tűnő feketelyukban Miután Poszeidon kegyeletlenje, Odüsszeusz megmenekült Héliosz napisten haragja elől. Egyre csak hajózott, s hajózott, mígnem egy gyanútlan tengeri szörnyóriás tüsszenteni akarván akkorát lökött a bárkán, hogy szegény jó hősünk kipenderült a semmibe. Na, gondolta, itt már tényleg valaki. De nem, mert ezt csak ő tudta, hisz csak ő volt. Ment, mendegélt tovább és meglátott egy fekete lyukat, amit barlangnak, bányának, metróalagútnak vagy valami hasonló sötét veremnek vélt. Fütyörészve besétált, miután kikötötte hajóját a világ végéhez, s rá kellett döbbennie, hogy ez nem egy fekete lyuk, hanem egy feketelyuk, s még a tetejébe menetközben elvesztett egy dimenziót is. Szegény jó Odüsszeusz furán érezte magát síkban, de legnagyobb baja az volt, hogy teste az érhálózata mentén szétvált, s mind más irányt talált. S míg futott előre, keze futott előre megfogandó önmagát. Miután megunta, megpróbált ismerkedni, beszélgetni, mert már nem volt egyedül. Szólongatta a lényeket, hogy „hé kások!”, viszont a K-sok elutasították, mert Odüsszeusz becézte őket, de ők nem akartak C-sek lenni. Találkozott egy K-s Á-val is, szerette volna kikerülni, átugrani, azonban bölcsen tudta, hogy akkor Á-t nem ugorhat, ha az K-val billogzott. Tovabandukolva megannyi síkházból kifityegő „K” jelű szóval került szembe. Ha leleményes Odüsszeusz nem tanulta volna ki sok nép eszejárását, bizony nem tudhatta volna, hogy ahány ház, annyi „szó kás”. Szegény jó Odüsszeusz egyre elkeseredettebben eredt neki, és reménytelen kiáltozott, de hamar abbahagyta, mert hangjának erejébe belezengett a sík, s levetette hátáról. Ennek köszönhette hazatértét, és újra láthatta háza kertjét. Egyetlen dimenziós pontba sűrűsödött, s tagjai összeálltak. Szerencsére jutott eszébe, hogy két dimenziót rejtett zsebébe. Így, egy darabban, már ki tudta szedni őket, s visszavergődhetett a világ szélére, ahová hajóját kötötte, és könnyűszerrel visszaevezhetett Ithakába. Felelős kiadó: Katona Márta igazgató
|
2890 Tata |
Felelős szerkesztő: Barsi Éva igazgató Szerkesztő: Major-Rochlitz Ágnes