|
Kedves Olvasó!
Ismét itt a Diák-Toll, iskolánk versíróinak lapja. Immáron a hetedik.
Egy kicsit más, mint az előzőek.
Nagy örömünkre októberben iskolánkba látogatott a mai magyar költészet jeles alakja,
Varró Dániel. Ez a találkozás minden jelenlévőben nyomot hagy és hozzájárul a mai magyar irodalom megismeréséhez, megértéséhez, megszeretéséhez.
Köszönjük a költőnek, hogy közölhetjük verseit. Megtiszteltetés ez nekünk.
Szívet melengető érzés, hogy volt diákjaink közül is többen eljöttek decemberi összejövetelünkre. Verseik szintén itt olvashatók.
Fontos, hogy elsős diák is elhozta nekünk verseit, így látjuk a folytonosságot.
Ezek szerint 2002-ben valami jót, fontosat találtunk ki: diákok és tanárok közösen, amit érdemes, sőt kell folytatni.
Remélem,
a Kedves Olvasó is így gondolja. A versek olvasása előtt,
Sőt!
Utána is!
Tata, 2007-02-15
Kerekes Kornélia
Németh Attila
Két fél szív
Virágoznak a fák, nem süt a nap,
Odakint langyos szél fújogat.
Bent a hűvös szobában
Dorottya ül magában. |
Mert a szívem kettévált,
Egy maradt s egy továbbállt.
Egyik más-más földbe vágyik,
Másik inkább békét vár itt. |
|
|
Miért vagy olyan szomorú?
Mert a bolygód domború?
Vagy mert minden oly levert,
S a téli hó északon telelt? |
Nemsokára el kell menjek,
Hogy egy szép jövőt építsek.
Ha itt vagyok, oda vágyok,
Ha pedig ott, elmélázok. |
|
|
Nem találom a helyem,
Hol van, hol lesz életem?
Sok új hely is vár reám,
De mégis itt van a hazám. |
Hiányzik a szülői ház,
A sok rokon, a sok barát.
De most mégis itt vagyok,
Egyedül szomorkodok, |
|
|
Mégiscsak itt születtem,
Itt annyi dolgot átéltem:
Sok rossz múlt el, sok vár még.
Nincs már hazám, tudom rég. |
Verseket írogatok,
Mélázva elmélázok. |
Két lábon járó érettségi tétel
Lecsöppenő Ketchup Benő nyitotta meg az őszi író-olvasó találkozót az Eötvös József Gimnáziumban. Ha valaki nem tudná, akkor ez Varró Dániel egyik szívmelengető verse, melyet a nyolcéves Lukács Szabolcs szavalt el a közönség és maga a szerző örömére. Majd a jelenlévők abban a megtiszteltetésben részesülhettek, hogy néhány – még a nagyközönség elől rejtett – művet magától a költőtől hallgathattak meg.
„Ezek ilyen szerelmes versek, amiket mostanában írogatok” – és valóban, szerelmes versek voltak, talán egy picit másképpen, mint azt eddig megszokhattuk, egyébként ezekből épül majd fel az új kötet.
A két diáklány, Balogh Petra és Tóth Barbara vezette beszélgetésen a több költemény elhangzása mellett sok mindent megtudhattunk Dánielről, aki betekintést engedett a mindennapjaiba, abba, hogy mivel foglalatoskodik mostanában és megosztott egy-két részletet a magánéletéből is. Az első kötetéhez (Túl a Maszat-hegyen) bábszínházi előadás is készült, melyhez a zenét Presszer Gábor szerezte. A másfél órás Eötvös - Szivárványon egy kis pihenésképpen Hohner Krisztina adott elő újabb két költeményt, mely után még több kérdéssel ostromolták Danit:
- Milyen indíttatásra kezdtél el írni?
„Az igazat megvallva testvéri versengésből és dacból. A nővérem írt, én meg irigy voltam rá. Aztán ő abbahagyta, rajtam meg rajtam maradt.”
- Te inkább a gyermekirodalom vagy a felnőttirodalom alkotójának tartod magad? „Kicsit mindkettőnek. Bár a kritikusok azt mondják, hogy ez valahol a kettő mezsgyéjén van, mert én nem kezelem le a gyerekeket, így gyakran túl komolyra sikerednek, de a felnőttek számára meg gyerekesnek hathatnak a verseim.”
- Ki az a Muhi Andris és hogyan lett ő a verses regényed főhőse?
„Muhi András az óvoda óta az egyik legjobb barátom, akinek egyszer megígértem, hogy írok róla egy eposzt, végül ez lett belőle. Nagy izgalommal várta a rajongói leveleket, ám csupán néhányat kapott. Sajnos az olvasók túl mesebelinek hitték a lakcímét (Törpe utca 6.), pedig valóban van Budapesten ilyen utca és valóban ott lakik.”
- Hogy fogadták műveid a kritikusok?
„Szerencsére a legtöbbször pozitívan álltak hozzá. Valaki érzékelte az üzenetét, valaki jópofa vicces daraboknak értékelte őket. Én azt vallom, hogy a „vicces” költészet mögött is meghúzódhatnak épp olyan mély érzések, mint mondjuk a 19-20. század bármely neves alkotójának elégikus, tragikus hangvételű versei mögött.”
Talán épp ez az újszerű felfogás adja meg azt a többletet Varró Dániel költészetének, amely miatt emelt szinten érettségi tételnek is választható.
Kovács Tímea 12.E
VARRÓ DÁNIEL
Randi
Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be –nem-rekesztjük
röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
Varró Dániel: Bögre azúr Bp. Magvető l999. 13.p.
|
 |
VARRÓ DÁNIEL
Mozi
Gyere, nevető szemü, airwave-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban, ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme, a nap kisütött kint, fűt a tavasznak láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld, és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te-
mennek már odabent, gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat, és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek, a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszted, űrt hagy-
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad, olyan gyönyörű vagy.
Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szive teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek, annyira és a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere, szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.
Élet és Irodalom L. évfolyam, 51-52.szám 2006.december 22. 47.p.
HORVÁTH KRISZTINA
Költözés
Délután a turkálóban találtam
egy szívet. Neked akartam adni.
Becsomagoltam szaloncukorpapírba,
és gombostűvel a tenyeremre
tűztem. Nem vetted észre.
Ha tudnám, mi volt a jeled
az oviban, talán nem rontanám
el újra és újra. Most ott dobog
a szív a narancsostálban,
lábnyomok az ágyamon,
ujjnyomok a nyakamon. A
polcon ragadós cetlik a kezeid,
a párnámon megint a te arcod.
Citromot facsarok a teába, és
begyűröm a szekrénybe az összes
mástól kapott mosolyt.
Visszatértem hozzád.
SZEMES PÉTER
Mint idegen
Mint idegen járnék újra itthon.
Mint kíváncsi vándor,
Kiben lappang a szó: élet.
Ki ránevet az utcákra itthon,
És kutat szemekben,
Hogy az ember mivé lett.
Mint idegen fedezném fel újra
Az egész világot.
Minden titkot és örömöt.
Mint ki eljutott csillagokon túlra,
Megtanult feledni,
De végül visszaköltözött.
És mint idegen indulnék el megint.
Hogy ne fájjon ha megyek.
A világ rám se legyint,
De itthon mindig idegen lehetek.
|
 |
| BERCZELI ÁGNES |
Belépőkártya
a határok néha elmosódnak
erre jutottam épp
kérdés, hogy jössz-e
még túl közeli e kép
mozaikjait nem így és ekképp
rendezném össze
de lehet, hogy inkább túl messze már
ahogy ott ülsz a csigalépcső fokán
néha mint whisky-kortyoló, kimért
aztán keresem, merre az arra,
és ugyan ki, miért
változik olykor komolytalanra
halkan, mint egy fényalakra
most kontúrodra bőröm ér
árnyékod az ég harapja
lassan simul át a tér
nehogy megijesszelek
csókom homlokodra ér
|
Giccs
valamit szeretek benned
mint kósza eperdarabot a joghurtban
tiszta oldalt a füzetben
C hangot a dúrban
szellőt a ligetben
halat a tóban
intő kezet a felvonóban
az óra hangját el-elmúlón
sirályhangot nyári mólón
pitypang ernyőt fény hátán
első nappalt a hétvégén
az utolsó lépcsőfokot
leleményes új indokot
hogy mire kell pénz éppen
kavicsot ha ablak koppan
de szeretném őt darabokban
és ha hangja reám robban
hogy mag a meggyes pitében
rágós húscafat útszéli pitában
kiszáradt szájon a heget
ujjat fagyasztó hosszú rőt telet
szeretném mikor a markába nevet
ott volnék ha rajta
nevetnének
egy buszon a szatyros vének
ott ha rád szakad a pajta
vagy meggyaláz az őszi zápor
szobádban ha úszik ápor
csupa szépre nevetnélek
szeretnéd, ha szeretnélek?
|
KOVÁCS TÍMEA
Óda egy pipacshoz
Te csodálatos piros pipacs
miért mondják rád, hisz nem vagy ripacs.
Irigyek terád, mert a szürke rétből
merész színeddel kihívóan kirísz csupán szeretetből.
Szeretsz élni, a nyarat köszönteni
s vékony, szőrös száradba életnedvet szívni.
De én megértelek, szeretlek és csodállak
és mégis, most kezemben tartalak, mert leszakítottalak.
Meggyilkoltalak a szeretetemmel
és már kiszáradt testedet figyelem szememmel.
Szirmod immár bíborlilává vált
de valaki még ezek után is csodál.
S ez a valaki én vagyok,
eltemetlek, a testedre földet dobok.
Segítség!
Mama segíts! Összement a ház
ki kell rúgnom az oldalát…
Mama segíts! Összement a szoba
s én két lépéssel végigérek rajta.
Mama segíts! Összementél te magad is
le kell hajolnom hozzád a puszival.
Mama segíts! Felnőttem! Kicsi akarok lenni,
újra pöttöm, s elveszett, ki reád mindig alulról lesett.
Kit nem érintenek még a nagyok gondjai
mint afféle gyereket, elkerülnek a világ bajai.
Egyedül állok a téren, félek,
ordítok, de nem hallják, folyik a vérem…
Megőrülök!
Kattog az agyam
kit-kat,
Pörög az óra
tik-tak.
Az őrület határa itt van
hangzik: bim-bam.
Pörög az agyam
kit-kat
Kattog az óra
tik-tak.
Mitévő legyek, egyszerre csak egy helyen
lehetek, szakadok: cif-caf.
Alma
Alma, te aki éltető nedvedet ajándékozod nekem,
Te adsz, én kapok
Te adsz, én elveszek
Te éltetsz, én megöllek.
Szép tőled…életed árán hagyod, hogy éljek.
|
|
VARGA FRUZSINA
Búgócsiga
Körbe pörög,
őrült körök!
Pörög, pörög,
közbe’ zörög,
végül hörög.
Újra pörög,
zörög, hörög,
megszállottan köröz.
Álomkép
Túl a hegyen, s még messzebb,
patak mellett, völgy felett,
téli éjen, holdfényben
száll az ének, tündérek
táncolnak; csillagot szórnak
az égboltra, mosolyt az
arcokra.
Karácsony reggele
Minden ragyog,
minden boldog;
a fény aranyosan csorog
még a magára hagyott
szárítókötélen is.
A Holdbéli ember kirakata
-alliteráció-
Kirakatában
kőkapuhoz kőkulcs,
kénsárga kacsa,
kukorica, kupa;
kerek kulacs,
körötte kerengő
kulacskupak.
Kirakatában
katicabogár
körtén kuporog,
kukoricázik;
kutya kotor
kesztyűt keresve,
kefekupacot
kerülgetve.
Kirakatában
kalitka,
kalitkában
karvaly, kánya,
kárókatona;
kampón köpeny,
kard, kötőfék,
katonakalap.
Kirakatában
kormos kályha
köhécsel,
kármin kanna
korcsolyázik.
Kirakatában
kemény költemény
kerekedik,
kanyarodik.
|
FLÓRIÁN JUDIT
Fake Love
We lied beautiful lies,
which made us happy.
We cried shiny fake tears
and sometimes believed them.
We smiled each morning
and thought it was fine.
Now with our weary lies
we part with our first true tears:
not for the other, but ourselves
and for the wasted years.
Vallomás
A vágy száguld lopva, nesztelen,
S én csak követem vakon, esztelen.
Nyomodba lépek, hogy tudjam, hol jársz,
Szemeddel nézek, hogy tudjam, mit látsz.
Te vagy a vad, kit lelkem űz egyre,
Te vagy a vadász, ki szívem megsebezte.
Vérző szívem egyre reszket és sír,
Tudja, rá csak te lehetsz a gyógyír.
KLUJBER BALÁZS
Fél óra a halemberrel
Sovány vagyok, mert nem eszem meg
Rendesen a cukros álmokat,
Verébnyi gombócokat gyúrok
Belőlük, úgy tömöm be számat;
Pedig intenek párbajtőrös,
Forróvérű pszichológusnők,
Hogy egyszer még rossz vége lesz a
Sok megkopasztott virrasztásnak
Piros-fekete sálam végre
Eloltotta cigijét-füstölt,
Hogy mennyire boldoggá teszek
Majd egy kék szemű, szőke kislányt
Ha megtudja, miként bontottam
Le szívem vasbarikádjait
Olyan forradalmárként, aki
Még az égő utakon sem járt
Ha meg végül dezertőr látens
Bölcsészhallgatóvá változnék,
Vagy más által Isten érint meg
Lidérces, privát mocsaramban,
Netalántán még le is nyomnál,
Hogy tovább keressek a mélyben-
Akkor is a te suttogásod
Dúdolgatnám halkan magamban
Ott fél óra kevés lenne a
Halemberrel, hogy megtanítson
Engem, hogyan is menjek be a
Közértbe virágokat hívni
(Akkor aztán nem lehet enyém
Az algás, pikkelyes bölcsesség,
Így lila orgonák nélkül kell
Majd az életemet megvívni.)
Nem baj, buszbérletekkel győzöm
Hát le a kilométereket,
Csáprágós, zöldes bogarakat
Uszítok lejárt dátumokra-
És megbocsásson, kedves Uram,
De már enyém is a szövetség,
A jövendő s a pillanatok
Mosolygást indukáló csokra
|
RICHTER TAMÁS
Üdvözlet e honban
-Részlet-
|
Üdv, ó ember,
Most szívünk szól hozzád,
Átléptél hegyet, folyót
És most örömmel lát volt hazád. |
Téged, ki rég elszakadtál
S mégis bennünk élsz még,
Emlékünkben megmaradtál,
Szívünk érted ugyanúgy ég. |
| |
S azt ne felejtsd,
Hogy ez is az otthonod,
Emlékét el ne ejtsd,
Hogy szívünk egy hazáért dobog!
|
|
Diák-Toll IV.évfolyam 7.szám
Tata
A K-EMÖ Eötvös József Gimnázium és Kollégiumának irodalmi lapja
Megjelenik alkalmanként
Felelős kiadó: Katona Márta igazgató
Szerkesztette: dr. Kerekes Kornélia és Menyhárt Csaba
Illusztrálta: Tőkési Tamás Árpád 11.E
Borító: Polgár Anna Rózsa főiskolai hallgató
|
2890 Tata
Tanoda tér 5.
Tel: 34/587-560
Fax: 34/487-844
eotvos@eotvos-tata.sulinet.hu
|
