Kedves leendő gimnazisták, sziasztok!

Egy középiskola kiválasztásánál mindig fontos szempont, hogy felkészítsen bennünket a jövőre - egyetemre, főiskolára, a munka világára. Ehhez mindenképpen fontos, hogy elsajátítsunk néhány alapismeretet. Ha azonban visszagondolok az Eötvösre, akkor sokkal többet adott nekem, mint pusztán lexikális tudást, és ez az, ami magasan kiemeli számomra a mezőnyből.

Ez a gimnázium volt az, ami egyrészt segített, hogy a tudást ne csak tárgyként kezeljem, hanem megtanuljam rendszerezni, értékelni, és használni, de sokkal fontosabb, hogy ez az időszak indított el a felnőtté válás útján.

Az Eötvösben kezdtem el igazán gondolkodni és véleményt formálni a világról: ekkor tanultam meg kritikusan szemlélni a dolgokat és a felszín alatti bonyolult összefüggéseket is észrevenni. Ekkor értettem meg, hogy az igazat is látnom kell, nem csak a valódit, ahogy József Attila írja.

Kialakítottam egy stabil képet önmagamról és felfedeztem a bennem rejlő értékeket, ami nem történhetett volna meg, ha a gimnázium tanárai nem lettek volna egyben támogató nevelőink is, akik törekedtek arra, hogy kihozzák belőlünk szellemi és érzelmi értelemben is a lehető legtöbbet.

Ráébredtem, hogy sok olyan csodálatos dologra képes vagyok, amiről korábban nem gondoltam volna: megtanultam érvelni, előadni, szónokolni, az emberek elé kiállva beszélni, ugyanakkor azt is, hogyan, és mikor hallgassak meg másokat.

Azon túl egyébként, hogy mennyire támogattak a tanárok, elképesztő egyéniségek is voltak: megjegyzéseiket és humoros szállóigéiket a mai napig emlegetjük baráti társaságokban. Eközben viszont valóban szakavatott, és a diákok érdekét szem előtt tartó emberekként őrződtek meg emlékezetünkben.

Olyan közösség tagjává váltam, ami megmutatta, hogy tenni és alkotni érték, ha pedig elég szilárdan elhatározunk valamit, annak meglesz a gyümölcse. Ez pedig túlmutatott azon, hogy egy hivatásra készítsen fel, hiszen sokunk számára az út végén az érettségivel valóban a lelki érettség is együttjárt.

Az Eötvösben bontakozott ki, hogy mi az, ami tényleg én vagyok és amivel azonosulni tudok, ez pedig végigkísért a későbbiekben egyetemi pályafutásom során is. Ebben a korszakban írtam első cikkeimet és verseimet, ekkor lettem érzékeny közéleti és kulturális események iránt, egyszóval kinyitottam az elmémet és elkezdtem adni, és befogadni.

Ugyancsak itt kötöttem néhány értékes és azóta is meglévő barátságot, illetve itt találtam rá hozzám hasonló fiatalokra. A gyönyörű és magával ragadó környezet miatt pedig a mai napig szívesen visszajárok Tatára akár fizikailag, akár képzeletben.

A gimnázium befejezése óta egyébként több verseskötetet is kiadtam, kulturális lapok munkájában vettem részt gyakornokként vagy szerkesztőként, számos nyelven megtanultam és számos országba eljutottam Európában. Jelenleg egy lengyelországi egyetemen, Boroszlóban tanulok újságírást. Mindez talán nem sikerült volna, ha nem tanulom meg értékelni önmagamat és tisztelni környezetemet a középiskolai években.

Ha érzed, hogy valamit többet szeretnél kihozni az életedből, és van benned valami plusz, csak még nem tudod megfogalmazni, de akkor is, ha még bizonytalan vagy: legyél te is Eötvös diák, hogy megértsd, megismerd és megszeresd a világot!

Sziasztok!

Golyán Ádám vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának magyar-történelem tanári szakos hallgatója. Az Eötvös József Gimnázium humán tagozatán végeztem középiskolai tanulmányaimat 2012-ben. Az általános iskola után azért döntöttem a humán tagozat mellett, mert mindig is a magyar irodalom és a történelem érdekelt a legjobban. Az Eötvösben tökéletes alapokat kaptam ahhoz, hogy ebben az irányban folytathassam tanulmányaimat. Az itt oktató tanáraim hatására döntöttem amellett, hogy én is a pedagógusi pályát válasszam. Szakmai felkészültségük és a diákokkal az oktatás során kialakított partneri viszony számomra a mai napig mércét jelent. Az iskolában is bármikor fordulhattunk hozzájuk, ha bárminemű segítségre volt szükségünk, és az egyetemi tanulmányaim alatt is bármikor számíthatok segítő hozzáállásukra. Az Eötvös tanárainak attitűdje a mérvadó számomra, amikor arra gondolok, hogy én milyen tanár szeretnék majd lenni a jövőben. Az itt eltöltött négy év meghatározó jelentőségű élmény volt, éppen ezekért a jó élményekért érzem azt, hogy egyszer majd én is az Eötvösben szeretnék tanítani.

Sziasztok!

Horváth Dominik vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának harmadéves hallgatója.

Ez a bő két év, amit az egyetemen töltöttem, igen produktívan telt el számomra, hiszen az elejétől kezdve pár barátom segítségével ügyködtünk egy médiaplatform kialakításán, amelyet eredetileg csak a karunkon szerettünk volna működtetni, de annak köszönhetően, hogy mindannyian időt, energiát nem spóroltunk, ma már egy országos szinten olvasott weboldalt is létre tudtunk hozni, az Egyetemisták Magazinját. Ezenkívül létrehoztuk és működtetjük a Pécsi Egyetemisták Magazinját is, valamint a pécsi joghallgatók számára készült „Media Iuris”-t, amely az omegája ennek a háromnak.

Az idei évtől én töltöm be az elnöki szerepkört a Hallgatói Önkormányzati Testületen belül, amely rendkívül precíz és odaadó munkát igénylő feladat az egyetem berkein belül.

Tanulmányi téren befejeztem az első TDK-dolgozatomat, amelyet az első önálló kutatásomnak tekintek, és szeretnék ezzel is minél több eredményt elérni. A pályaművön -kívül részt vettem másodéves koromban egy országos jogeset-megoldó versenyen, amin sikerült egy külön helyezést bezsebelnem.

Ezeknek az eredményeknek az elérésben hatalmas szerepet játszott a mögöttem álló szülői támogatás és a tatai Eötvös József Gimnázium. A gimnáziumi éveimre mindig öröm visszagondolnom. Tanáraimnak és diáktársaimnak köszönhetően belekóstolhattam a közösségi tevékenységek fontos és érdekes világába, valamint abba, hogy a közösségi tevékenységen kívül sohasem szabad elhanyagolni a tanulmányi oldalát sem a karrierünk építésének.

A diákkirály-választás volt talán a legmeghatározóbb időszaka a gimnáziumi éveimnek. Rájöttem arra, hogy a lehetőségek adottak, és ha valakinek van egy célja, akkor azt megfelelő szorgalommal és akarattal el lehet érni. Megtanulhattam, hogy mennyi pozitívumot rejt magában egy közösség érdekének a képviselete, és a tanárok támogatása, akik látják bennünk a tenni akarást és a tudásvágyat.